2024. február 29.
MERRE TOVÁBB,
HOMLOKRAKODÓK?
Az utóbbi évtizedekben világszerte egyre több és egyre összetettebb építőipari projekt valósult meg, melynek nyomán a piac mind sokoldalúbb, hatékonyabb és nagyobb teljesítményű eszközöket igényelt. Ezzel párhuzamosan ráadásul a környezetvédelmi szempontok is felértékelődtek, ami szintén rányomta bélyegét az építőgépek fejlődési irányára. Legújabb cikkünkben arra keressük a választ, milyen trendek határozzák meg jelenleg a homlokrakodók piacát, és milyen fejlesztési irányokat várhatunk a jövőben.
ZÖLD FORRADALOM
Európában talán az uniós károsanyag-kibocsátási normák szigorodása gyakorolta a legnagyobb hatást a kutatás-fejlesztés irányára. Egyre-másra jelentek meg a különféle kipufogógáz-utókezelő rendszerek, amik már csak az új alkatrészek helyigénye miatt is magukkal vonták a motorterek áttervezését. Eközben egyes gyártók viszont inkább visszavettek rakodógépeik teljesítményéből, hogy drágán gyártható és drágán karbantartható rendszerek nélkül is az elvárt emissziós határértékeken belül maradjanak.
A motorok fejlődésével beszállítói oldalon lépést tartott a hidraulikarendszerek evolúciója is, az ebből eredő hatékonyságnövekedés pedig hozzájárult, hogy a környezetbarát jelleg kidomborodásával együtt nemcsak az üzemanyagfogyasztás tudott csökkenni, de a gépek élettartamára vetített összköltsége is.
KORSZERŰ MOTOROKHOZ KORSZERŰ ERŐÁTVITEL
Napjaink egyik legfőbb trendjeként egyre népszerűbbé és elterjedtebbé válnak a fokozatmentes (CVT) váltók, mivel akár 25 százalékos fogyasztáscsökkenés is elérhető velük, amivel persze kéz a kézben járnak a kedvezőbb emissziós adatok. Sőt, a Caterpillar a 980 XE modell esetében akár 35 százalékos gázolajmegtakarítással csábítja a leendő vevőket.
Ez már csak azért sem elhanyagolható, mert mostanság az képviselte az egyik legvaskosabb kihívást (és ez minden munkagépre igaz, nem csupán a homlokrakodókra), hogy miként lehet feljebb tornázni a termelékenységet, mialatt az üzemeltetési költségeket lenyomjuk. Nem is olyan rég mindez feloldhatatlan ellentmondásnak tűnt, hiszen a logika azt diktálta, hogy a komolyabb termelékenységhez okvetlenül nagyobb teljesítmény szükséges, ami mindenképp magasabb költségekkel jár – azonban a tervezési trükkök és a modern technológiák rácáfoltak a kétkedőkre.
EMBERI TÉNYEZŐK
Eközben a gyártóknak viszont egy olyan problémával is meg kell küzdeniük, amire közvetlenül szinte semmilyen befolyásuk nincs. Az építőgépek számának rohamos bővülését ugyanis csak bajosan tudta követni a képzés üteme, vagyis nagy hiány mutatkozik tapasztalt kezelőkből. Nem is csoda, hogy a különféle márkák sajtóanyagaiban mostanában nagy hangsúlyt kapnak a fülkében helyet foglaló munkavállalók keze alá dolgozó funkciók – jó példa erre a korábban Doosan néven ismert Develon „átlátszó kanala”, mely kamerák és monitorok segítségével igyekszik kiküszöbölni a rakodókanál miatti holtteret. Emellett ugyancsak divatossá vált az „intuitív” jelző – vagyis annak az ígérete, hogy az adott modellel a kezdő gépkezelők is közel olyan hatékonyan tudnak majd dolgozni, mint a régi motorosok.
ELEKTROMOS ÉPÍTŐGÉPEK:
MEGOLDÁS VAGY ZSÁKUTCA?
Természetesen a jelen és a jövő technológiái kapcsán nem kerülhetjük meg az elektromos átállás témakörét sem. Ahogy a személyautók esetében, a tisztán villannyal hajtott munkagépeknek is megvannak a lelkes híveik éppúgy, mint a könyörtelen kritikusaik – mi nem szeretnénk állást foglalni a kérdésben, annyi azonban biztos, hogy manapság szinte minden gyártónak van legalább egy elektromos modellje. Jóllehet, e téren sokáig a minikotrók jelentették a fő csapásirányt, az utóbbi években gyorsan zárkóztak fel a gumikerekes homlokrakodók is.
Legutóbb például a Liebherr háza tájáról érkezett hír egy vadonatúj elektromos modellről. A német gyártó L 507 E típusának egyik érdekessége, hogy moduláris akkupakkjának köszönhetően felár ellenében egy plusz akkumulátorral is megvásárolható, ami kitolja a két feltöltés közti időt. Azonban hozzá kell tenni, hogy miután a jelenlegi akkumulátorok még viszonylag nehezek, a Liebherr új gépének üzemkész tömege nagyjából három mázsával haladja meg a hagyományos L 507 Stereo modellét.
AHOL BÍZNAK AZ ELEKTRIFIKÁCIÓBAN
Mivel már 2035-re el kívánják érni a teljes klímasemlegességet, Hannoverben a mintegy 1000 járművet számláló városüzemeltetési flottát ezentúl kizárólag elektromos modellekkel bővítik. Sőt, ha a jelenleg használt tehergépkocsik, traktorok vagy épp kisebb homlokrakodók valamelyike cserére szorulna, szintén villanymotoros modellekkel oldják meg a pótlást. Ennek legújabb jeleként 2024. február elején állt szolgálatba az észak-németországi városban egy 5 tonnás Volvo L25 Electric homlokrakodó.
MIT HOZ A JÖVŐ?
Az elektrifikációs verseny közepén joggal vetődik fel a kérdés, mi lesz a következő lépés a homlokrakodók piacán. Erre azonban jelenleg még nem látszik az egyértelmű válasz. A nehezebb gépek esetén, ahol a jelenlegi akkutechnológia elégtelennek bizonyul, elvileg szóba jöhetnének a hibrid hajtásláncok, ám ez a megoldás eddig szinte kizárólag nagyobb, lánctalpas munkagépek (például kotrók, cölöpözőgépek) esetén bukkant fel néhány gyártónál.
Mint nemrég írtunk róla, szintén felvetődik a hidrogén alkalmazásának lehetősége valamilyen formában. A kínai XCMG például már tavaly nyáron lerántotta a leplet az első üzemanyagcellás homlokrakodóról, míg a belsőégésű hidrogénmotorok fejlesztését leginkább a JCB tűzte zászlajára.
Keresés
