2025. május 16.
VÉGY EGY TRAKTORT,
ÉS FORDÍTSD MEG…
Bár a gépkezelők bizonyára szép emlékeket őriznek a szocialista országokból származó modellekről is, nyugodtan állíthatjuk, hogy minőségi ugrást jelentett, amikor a gazdasági-politikai enyhülés jegyében nagyobb számban kezdtek felbukkanni a nyugati építőgépek Magyarországon. Az 1970-es évek végétől kezdődően a hazai munkaterületeken is megszokott látvánnyá váltak például a Poclain forgókotrók, de egyik munkagép se ért el olyan kultikus státuszt, mint a jellegzetes külsejű BM-Volvo rakodógépek.
TRAKTORBÓL ÉPÍTŐGÉP
Az összetéveszthetetlen megjelenés miértje rögtön egyértelművé válik, ha néhány évtizedet visszaugrunk az időben, és beleássuk magunkat a Volvo homlokrakodók történetébe. A cég elődjénél 1954-ben készült el az első rakodó egy egyszerű, mégis zseniális ötlet nyomán: az úttörő H10 típus alapjául egy hétköznapi mezőgazdasági traktor szolgált, melyben nemes egyszerűséggel megfordították a hajtást, és a nagyobb átmérőjű – immár első – kerekek fölé építették a gémszerkezetet. Amellett, hogy így nagyobb terhek felemelésére nyílt lehetőség és magasabb felszakítóerő volt elérhető, a gép fordulékonysága is páratlan lett, hiszen a hátsó, kisebb kerekek maradtak kormányzottak.
Az átütő sikerű H10 nemcsak a rakodógépek fejlesztésének origóját jelentette a Volvónál, de egyben ez volt az első homlokrakodó a világon, melyen parallel kialakítású gémszerkezetet alkalmaztak. Apró érdekesség, hogy a Volvo a 2000-es évek elején még tudott olyan vállalkozásról Svédországban, ahol eredeti, 1956-os évjáratú H10-es üzemelt éles körülmények között.
BEMUTATKOZIK AZ LM SZÉRIA
A következő lépcsőfokot az LM 218 megjelenése jelentette még az 50-es évek végén. A sokáig használatban maradt LM modellkód mellett ezzel debütált az a citromsárga szín is, mellyel Magyarországon is megismertük a cég gépeit. Közben a rakodók egyre távolodtak a koncepció alapjait adó traktorok kialakításától, aminek csalhatatlan jeleként 1965-ben megjelent a négykerék-hajtás. Sőt, az LM 620 és LM 640 modellek már négysebességes powershift váltóval gördültek ki a gyárból.
Így érkezünk el 1970-ben mai cikkünk főszereplőjéhez, a BM-Volvo LM 641 modellhez. Ugyan pontos statisztikák nem állnak rendelkezésre, pláne ennyi év távlatából, de igen valószínű, hogy a kezdetben hazánkba importált Volvo rakodógépek közt ez a típus volt túlsúlyban. Ezt támasztja alá az is, hogy a hátsókerék-kormányzású széria modelljei közül ez készült a legnagyobb számban: az LM 621 és 641 teljes gyártási száma alulról súrolta a 12.000 darabot.
ÚJ GÉPHEZ ÚJ MOTOR
Mint neve is mutatja, a gép a 640-es továbbfejlesztésével jött létre, azonban a módosítások korántsem elhanyagolhatók. Kezdjük mindjárt azzal, hogy az előd 69 lóerős háromhengerese helyére megérkezett a BM-Volvo által házon belül fejlesztett, D 42 jelű négyhengeres, közvetlen befecskendezéses dízelmotor. A 4,2 literes sorhatosból 80 lóerőt sikerült előcsalogatni, ami manapság talán nem tűnik soknak, de korabeli beszámolók szerint kimondottan fürgévé tette a 7,7 tonnás üzemi tömegű masinát.
BM-Volvo LM 641
homlokrakodó
MOTOR
Volvo D42
TELJESÍTMÉNY
80 Le
BILLENTÉSI MAGASSÁG
2,9 m
ÜZEMI TÖMEG
7,7 t
HIDRAULIKUS TELJESÍTMÉNY
145 l/perc
BM-Volvo LM 641
homlokrakodó
MOTOR
Volvo D42
TELJESÍTMÉNY
80 Le
BILLENTÉSI MAGASSÁG
2,9 m
ÜZEMI TÖMEG
7,7 t
HIDRAULIKUS TELJESÍTMÉNY
145 l/perc
A KOR SZINTJÉN KORSZERŰ FELSZERELTSÉG
Hála a már említett powershift váltónak, előre és hátramenetben is négy sebesség állt a vezető rendelkezésére, így a jármű akár rükvercben is elérhette az óránként 30 kilométeres csúcssebességet. Ennél azonban jóval fontosabb, hogy a Volvo már a 70-es években igazi mindenesként hirdethette az LM 641-est, melyben nem kis szerep hárult az akkoriban vadonatúj hidraulikus gyorscserélőre. A géphez több mint 70 féle szerelék volt vásárolható, melyek lecseréléséhez a gyár szerint egyetlen perc is elegendő volt – ez 50 évvel ezelőtt bizony hatalmas szó volt.
A kényelmi felszereltség mai szemmel már talán szegényesnek hat, de a fülke a kor színvonalán kifejezetten kényelmes volt, különösen az 1973-ban bemutatott szélesebb kivitelben. Légkondicionálásról még szó sem lehetett, de mindkét oldalablakot el lehetett tolni, az előrefelé nyíló fülkeajtót gázrugó tartotta meg, a könnyű kezelhetőségről pedig szervókormány gondoskodott.
BM, LM, CE
Johan Theofron Munktell 1832-ben kezdett gőzgépeket fejleszteni a svédországi Eskilstuna városában – voltaképp ide vezethetjük vissza a mai Volvo építőgépek várvonalát. Nem sokkal később Stockholmban alapított céget Carl Gerhard Bolinder is, ahol már a XIX. század végén belső égésű motorokat gyártottak. A gazdasági világválság alatt AB Bolinder-Munktell néven egyesült vállalatokat 1950-ben vásárolta fel a Volvo, így született meg a munkagépekre szakosodott BM-Volvo, melyből az évek során több átalakuláson keresztül létrejött a mai Volvo Construction Equipment (Volvo CE). A cégcsoport rakodógépeinek nevében szereplő LM jelzés magyarázata már sokkal prózaibb: a lastmaskin szó svédül egyszerűen rakodógépet jelent.
50 ÉV UTÁN IS VELÜNK
Bár a Volvo első törzscsuklós homlokrakodója az LM 641-essel egyidőben, 1970-ben került piacra, és végül ez a kialakítás vált egyeduralkodóvá, a jól bevált hátsókerék-kormányzású modellek még több mint egy évtizeden át tartották magukat: az utolsó ilyen gép (egy LM 642) 1983-ban gördült le a gyártósorról, a széria csúcsát pedig a több mint 9 tonnás és 110 lóerős LM 840 képviselte.
Tartósságukat mi sem jellemezhetné jobban, mint hogy a különféle hirdetőoldalakon még ma is könnyedén találni működőképes LM 641-eseket hazánkban. Persze nem csillogó-villogó, széltől is óvott darabokról van szó, de gondoljunk bele: a típus legfiatalabb példánya is 47 éves.
Fotók: Volvo, Munktellmuseet
Keresés