2025. január 31.
VÍZ ALATTI DÓZER
ÚJRATÖLTVE
Építőgép-gyártókról némileg szokatlan helyen, a leginkább szórakoztatóelektronikai termékeket középpontba állító CES (Consumer Electronics Show) kiállításon tette közszemlére legújabb kísérleti modelljeit a Komatsu.
AHOL NEM KÉRDÉS A VILLANY ELŐNYE
Az elmúlt években szinte minden építőgép-gyártó kínálatában megjelentek az elektromos modellek – leginkább minikotrók vagy más kompakt eszközök formájában. Az alternatív hajtások igazi térhódítása viszont még várat magára. Annyi bizonyos, hogy az új technológiáknak még bőven megvannak a maguk korlátai, emiatt pedig a felhasználók túlnyomó része alighanem óvatos szkepticizmussal méregeti őket.
Viszont az is tagadhatatlan, hogy az elektromos hajtásnak bizonyos speciális területeken mindenképp megvan a létjogosultsága. Például olyankor, ha nem áll rendelkezésre a belső égésű motorok működéséhez elengedhetetlen oxigén. Az idén 104 éves Komatsu épp ebből az elképzelésből kiindulva mutatta speciális modelljeit a január közepén Las Vegas-ban megrendezett CES-en.
LEGENDÁS ŐSÖK NYOMÁBAN
A történet kezdetéig azonban érdemes egy picit visszautazni az időben. Egészen 1971-ig, ugyanis a Komatsu ekkor mutatta be a világ első, víz alatti üzemre készített dózerét, mely kereskedelmi forgalomban is megvásárolható volt. A D155W különféle speciális tereprendezési, alapozási, katasztrófaelhárítási munkákra készült, a tervezés során pedig számos komoly akadályt kellett leküzdeniük a japán mérnököknek.
Mivel a járműbe hagyományos dízelmotor került, ezek közül a legelső természetesen az volt, miként szavatolható a motor tartós, hosszú távú működése alámerülés közben. A belső égésű motoroknak nem barátjuk a víz, így végül nem volt más lehetőség, mint 100 százalékig vízzáró szigetelést alkalmazni a motortér körül. A levegő bejuttatásához úszóképes harcjárművekről kölcsönöztek egy jókora snorkelt, a kipufogógázt pedig szintén az így létrejövő tornyon át vezették ki. A szállításhoz hidraulikus munkahengerek segítségével elfektethető torony magassága egyben a maximális vízmélységnek is korlátokat szabott, ebből kifolyólag a D155W legfeljebb 7 méter mélyen dolgozhatott a felszín alatt.
VAKON A VÍZ ALATT
Vezetőfülkés változat értelemszerűen nem jöhetett szóba, ennél fogva az irányítást rádiótávvezérléssel oldották meg – amire manapság már nem kapja fel a fejét az ember, de a 70-es évek elején még meglehetősen előremutató megoldásnak számított. Azonban az irányíthatóság még így is a 43 tonnás jármű egyik Achilles-sarka lett, hiszen a kezelő nem lát rá a munkaterületre, és a felkavart iszap miatt a kamerák felszerelése sem jelentene megoldást.
22 ÉV – 36 GÉP
A speciális felhasználási területből adódóan a D155W persze nem lett tömegmodell: 1971 és 1993 között mindössze 36 darabot gyártottak belőle, azonban a kétéltű dózer mára a kis példányszám dacára is igazi legendának számít az építőgépek világában. Az évek folyamán a gépek egy sor speciális feladatban vettek részt a Föld különböző pontjain, így kivették a részüket a 2011-es japán földrengés és cunami utáni újjáépítési munkákból, egy D155W pedig a csernobili atomerőmű-katasztrófa helyszínére is eljutott, ahol minden bizonnyal leginkább a távirányítható működtetésnek vették hasznát. Napjainkban a japán Asunaro Aoki építőipari vállalat a kétéltű dózerek legnagyobb üzemeltetője, ahol felújítást követően még legalább öt ilyen gép áll csatasorban.
ÚJRA A VÍZ ALATT
Felismerve a legendás munkagépben rejlő további lehetőségeket, a Komatsu az utóbbi években új formában álmodta újra a kétéltű dózert, a fejlesztésbe pedig az Asunaro Aoki szakembereit is bevonták. Az immár 100 százalékban működőképes amfíbia első ízben a Las Vegas-ban megrendezett CES kiállításon mutatkozott be.
Logikus lépésként a hagyományos dízel helyét villanymotor vette át, melyet jelenleg egy 450 kWh kapacitású akkucsomag szolgál ki, de a tervek között szerepel egy nagyobb, 500 kWh-s akkumulátor beépítése is. Utóbbival a dózer hat órát dolgozhat majd egyetlen feltöltéssel, az akku töltése pedig mindössze négy óra alatt megoldható. Elektromos hajtáslánccal a levegőigény a továbbiakban nem határolja be, milyen mélységben vethető be a jármű – azonban a gyártó azt is elárulta, hogy a GPS-alapú helymeghatározó rendszer korlátai miatt a kitűzött 50 méteres felszín alatti mélység elérésén még dolgozniuk kell.
(Fotók: Komatsu, Asunaro Aoki)
Keresés
